A szülőknek szóló harmadik videóban arról beszélünk, hogy mit lehet válaszolni a nehéz kérdésekre.
Meghökkentő és ijesztő lehet, ahogy az óvodásunk hazajön az oviból azzal kérdéssel, hogy nekünk puncink vagy kukink van-e. Ugyanúgy megdöbbentő, amikor egyszer csak felhangzik a kérdés, hogy „Mi az, hogy szex?” szinte váratlanul a semmiből. Erre nem lehet felkészülni egy tuti válasszal. Azonban azt is nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy ha az ilyen vagy ennél burkoltabb kérdésekre nem kapnak választ a gyerekek, ha nincs olyan közeg otthon, hogy erről lehessen beszélni, akkor megkeresik maguknak a válaszokat.
Hogy hova fordul egy gyerek, aki válaszokat keres, amiket otthon nem kapott meg? Vagy az internethez, vagy a kortársakhoz. Mindkét helyen kaphat megfelelő információkat is, de nagyobb esélye van annak, hogy több téves vagy akár számára veszélyes tartalom is keveredik ebbe. Hiszen ha egy jóhiszemű gyerek beírja a keresőbe, hogy „szex”, tudjuk, hogy nem az ő nyelvén elmagyarázott válaszokat kap, hanem valószínűleg könnyen és ingyenesen elérhető pornográf tartalmakra bukkan. Ezek pedig komoly károkat tudnak okozni. Hasonló lehet a kortársak között terjedő téves, sokszor ijesztő információ is.
Most, hogy tudjuk, hogy fontos válaszolni, nézzük a mikéntjét! Alapvető igazság, hogy először lényeges felmérni, hogy a gyerek mit tud és mit ért a szavak alatt, amiket használ. Például lehet, hogy szex alatt ölelkezésre gondol. A túl sok információ ugyanúgy veszélyes számára, mint a pornó! Kérdezzük meg, hogy mit tud, mit hallott, hol hallotta, mit gondol valamiről. Beszélgessünk vele erről, és ne arra törekedjünk, hogy gyorsan megmondjuk a tutit! Legyünk nyitottak és őszinték. Az ő szavaival és az ő tudásának megfelelően egészítsük és igazítsuk ki a már meglévő tudását, esetleg adjunk hozzá apránként további hiteles információkat.
A gyerekek életük első szakaszában mintakövetéssel tanulnak. Ekkor az elsődleges közegük a család, ehhez viszonyítják magukat, és erre igyekszenek hasonlítani. Eltanulják, hogy a szülő hogyan áll a világhoz, a párjához és önmagához. Ez lesz a kiindulási alap. A későbbiekben, ahogy egyre jobban megismerik a külvilágot, és elkezdenek inkább a kortársakkal időt tölteni, ez a minta tud változni, de a kiindulási alap mindig ez lesz. Tehát ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünknek egészséges testképe legyen, először is a saját testképünkkel kell foglalkoznunk. Ha azt látja nap mint nap, hogy a szülő szidja magát vagy a párját, ezt fogja normálisnak és követendőnek tartani. Ugyanígy tanulnak az intimitásról a szüleiktől. Ha azt látják otthon, hogy a szülők megsimogatják, megcsókolják egymást, tudják rendezni a konfliktusaikat, akkor ők is képesek lesznek egészséges intimitást kialakítani a kapcsolataikban. Ha viszont a szülők nem érnek egymáshoz, vagy éppen ellenkezőleg, a gyerekek folyton kényelmetlen helyzetbe kerülnek miattuk, mert túlmennek a gyerekeik számára komfortos határon, sokkal nehezebben lesznek képesek egészséges intimitás kialakítására.
Mi történik, ha a gyerekünk olyat kérdez, amit nem tudunk?
Semmi. Teljesen rendben van, ha valamire nem tudjuk a választ. Ilyenkor az okozhat problémát, ha úgy próbálunk tenni, mintha mindent tudnánk, vagy ha leszidjuk a gyereket. Ehelyett inkább legyünk hitelesek, és valljuk be, hogy nem tudjuk, de utána fogunk nézni – vagy nézzünk utána együtt! Ezzel jó példát is mutatunk. Oké nem tudni dolgokat, és oké kérdezni. A mai világban bizony sok dolog van, amihez a gyerekek már a szüleiknél is jobban értenek. Ilyenkor nyugodtan kérdezhetünk tőlük is, ami nekik, nekünk és a kapcsolatunknak is a javára fog szolgálni. Klassz érzés gyerekként tanítani valamit a szüleinknek. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal jobban megismerhetjük azokat a dolgokat, amik mostanában foglalkoztatják a gyerekeket, és a bizalom is épül közöttünk. Lehet, hogy zavarba hoznak a kérdéseikkel, de ilyenkor jusson az is eszünkbe, hogy mekkora dolog, hogy megtisztelnek minket a bizalmukkal.
