Oldalunkon számos cikkben adunk tanácsot arra nézve, hogy hogyan lehet az óvodáskorú vagy általános iskolás gyerekekkel olyan viszonyt kialakítani szülőként, amiben nincsenek tabutémák, és ami segít abban, hogy a gyermek a felnőttkor küszöbén is hozzánk forduljon panaszaival, kétségeivel.
Hasonlóan a gyerekneveléshez, a szexuális nevelésben is, nagyon eltérő értékrendet képviselhetnek a szülők. Bármilyen is legyen, ugyanazért a célért teszik, a gyerekeik egészséges mentális, szexuális fejlődéséért. Minden szülő szeretné gyermekét megóvni a szexuális bántalmazástól vagy a zaklatástól, a nem kívánt teherbeeséstől, a nemi betegség fertőzésektől.
A gyerekek felelős döntéshozatalának eléréséhez ideális, ha a családon belül a szülők és a gyerekek között – már a kezdetektől, a gyerekek kiskorától kezdve – bizalomra épülő, őszinte kommunikáció van, melyben a gyerek és szülő folyamatosan és nyitottan kérdezheti egymást bármiről. Ez a bizalom a feltétele annak, hogy ha rossz döntést is hoz a gyerek, akkor is merjen segítséget kérni a szülőktől.
A fiatalok aktív szexuális életének kezdete legtöbbször egybeesik a kortárscsoportok hatásának megnövekedésével, a határok próbálgatásával és az ezzel járó kilengésekkel, melyek gyakorta többféle kockázati magatartást is jelentenek. Ide tartozhat a tiltott legális – és illegális – szerek kipróbálása, mint a cigi, alkohol vagy más drogok, az internet és közösségi csatornák biztonságosságába vetett hit, vagy a kortárscsoportok és a családi normák összeegyeztethetősége.
Utóbbiban sokat segít, ha szülők az értékrendjük szerint, de őszintén, ítélkezés nélkül tudnak meghallgatni, kommunikálni, véleményt nyilvánítani. A fiataloknak az ítélkezésmentes ártalomcsökkentéssel segíthetünk a legtöbbet, és segíthetjük elő a kockázati magatartások lehetséges következményeinek mérséklését.
Elképzelhető azonban, hogy nem szülőként, hanem pedagógusként, gyermekvédelmi szakemberként, vagy egyszerűen ismerősként találkozunk olyan tinédzserekkel, akikkel a saját szüleik nem ápolnak bizalmi viszonyt, ezért velünk osztják meg kétségeiket, kérdéseiket. Fontos tudni, hogy jogilag nagy különbség van a 18 éven aluliak között: 16 éves kor alatt minden orvosi vizsgálatnál és egészségügyi döntésnél be kell vonni a szülőt vagy gondviselőt, míg 16 és 18 éves kor között a gyerek már önállóan is betekinthet a vizsgálati dokumentumokba, a felnőtt kísérőnek, akit magával visz, nem muszáj szülői kapcsolatban állnia vele.
Ha tehát egy tinédzser azzal tisztel meg minket, hogy elmeséli, milyen nehézségekkel küzd, hallgassuk végig, amit mond, ne vágjunk közbe, ne ítélkezzünk azonnal. Amikor meghallgattuk, biztosítsuk arról, hogy hálásak vagyunk a bizalmáért, és hogy körültekintően fogunk eljárni. Ha olyan dolgot hallunk tőle, ami beavatkozást igényel, például gyermekvédelmi jelzést kell tennünk, vagy rendőrséghez kell fordulnunk, beszéljük meg vele, hogy miért kell ezt tennünk, és miért nem tehetünk másként. Sose vonjunk be a szükségesnél több embert az ügybe, de ne menjünk el szó nélkül egy jelzés mellett sem!
