A felvilágosítás és a tanulás egy életen át tartó folyamat
A hiedelmekkel és szokásokkal ellentétben a szexuális nevelést nem lehet csak annyival letudni, hogy az általános iskola felső évfolyamaiban, osztályfőnöki órán egy-két alkalommal, vagy középiskolában a biológiaórán, az ember szaporító szervrendszerének bemutatása mellett beszélünk a témáról.
A szexualitás megismerése, a biztonságos és élvezetes szexuális együttlét megélése egy egész életen át tartó tanulási folyamat, vagyis a szexuális nevelés a bölcsőtől a sírig tart.
Az elmúlt száz évben teljesen megváltozott a családok élete, már csak ritkán él egy helyiségben, egy fedél alatt több generáció. Amíg ez a változás nem ment végbe, a gyerekek életének természetes része volt, hogy találkoztak a szexualitással, családtagjaik intim együttlététől kezdve egészen a gyermek megszületéséig.
Ma már ez nincs így, a tanulás folyamata már nem csak közvetlen családi mintakövetés. A generációk külön lakásban, azon belül külön szobákban élnek, így a tanulási folyamat sem a természetes lét része. Viszont egy fiatalnak valahogy mégis hozzá kellene jutnia a megfelelő tudáshoz.
Az ideális az, ha ezt a tudást családon belül, szerető, értő, elfogadó és intim közegben kapja meg a gyerek. Azonban csak kevesen ilyen szerencsések. Ennek sok oka lehet, kezdve attól, hogy a köznyelvben nincsenek felhang nélküli szavaink a szexualitásra, és a nemi szervek leírására. Az elnevezések szemérmesek, gyerekesek, latinul vannak, és a legtöbb leíró szó káromkodásként használt kifejezés.
Ha ezt a falat mégis sikerül áttörni, és a szülő túllendül szemérmességén, akkor gyakran következik a másik probléma: sok szülő maga sem elég képzett, tájékozott vagy felvilágosult ahhoz, hogy gyermekének megfelelő, korszerű felvilágosítást nyújtson.
A másik nagy kérdés az, hogy mikor kezdjen bele a szülő a felvilágosításba. Szülőként az egymást követő generációk gyorsuló életét nehéz elképzelni, nem könnyű szembenézni azzal, hogy a ma felnövő gyermekek szexuális érettsége és érdeklődése jóval hamarabb életük részévé teheti a témát, mint ezelőtt húsz vagy harminc évvel.
A legtöbben a tinédzserkorban beszélnek először a gyerekkel arról, hogy mi a szex, ugyancsak tinédzserkorban találkozhatnak a gyerekek először intézményesült formában a szexuális felvilágosítással az iskolákban. Ezek tartalma azonban szinte kizárólag a közösülésre és a fogamzásgátlásra szorítkozik.
Szerencsésebb esetekben a biztonságos szex tanítása a nem kívánt terhesség megakadályozása mellett kitér a szexuális úton terjedő betegségekkel szembeni védekezésre is. Pedig a szexuális nevelésnek ennél sokkal többről kell szólnia: az intimitásról, a saját szexualitás orientáció és identitás megismeréséről, a szexuális vágyakról, a kölcsönösségről, az örömszerzés különböző formáiról, a szexuális magatartásról és annak felismeréséről.
Ráadásul a fiatalok tizenéves korukra már bőven túl vannak az első pornóélményükön, sőt sokan az első szexuális élményükön is. Természetes, hogy az érdeklődés arra vezet mindenkit, hogy maga is próbáljon tájékozódni.
Megfelelő segítség és bizalmi légkör nélkül a fiatalok jellemzően a pornót tekintik oktatási segédanyagnak, mert könnyen elérhető és kétségtelenül a témába vág. Emellett jellemző, hogy a fiatalok saját – a szex valamilyen fajtáját már kipróbáló, vagy azt hitelesen állító – kortársaiktól juthatnak információhoz. Természetesen mindkét esetben kaphat adekvát ismereteket is egy gyerek, de jelentős a kockázata, hogy a nem ellenőrzött felvilágosítás inkább veszélyes, mint amennyire hasznos.
Nemzetközi ajánlások alapján az Altalap azt vallja, hogy ha nem is csecsemőkorban, de már egész kisgyermekkorban meg lehet, sőt, meg kell kezdeni a szexuális nevelést. Gondoljunk csak arra, hogy egy gyerek 18 hónapos korban kezdi észrevenni, hogy a nő és a férfi különbözik egymástól, 3 és 5 éves kora körül már az is érdekli, hogy miért pisilnek máshogy a lányok és a fiúk. Szerencsére számos oktatási-képzési segédanyag és könyv áll a szülők rendelkezésére, köztük olyan is, ami képeskönyv formájában, a gyerekkel közösen olvasva adja át az adott életkornak megfelelő képi és tartalmi formában a tudást, illetve kérdésekkel segíti a témáról való beszélgetést.
Fontos tehát, hogy a szülő – és a pedagógus – nyitott legyen és figyelembe vegye a gyermek szexuális fejlődésének változásait, és tudjon, merjen megfelelő válaszokat adni neki, még akkor is, ha előbb ehhez saját magát is képeznie kell.
