Pedagógusként vagy más segítő szakemberként könnyen kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy egy gyereknek, fiatalnak te leszel az első számú bizalmi személy, akihez fordulhat, ha bajba került vagy nyomasztja valami. Az is előfordulhat, hogy szakmai szerepedben, de nem közvetlenül az érintett gyerektől tudod meg, hogy valaki veszélyben van, vagy könnyen veszélybe kerülhet, ha nem kap segítséget. Nem egyszerű helyzetek ezek, sokszor nem is olyan könnyű a gyerek érdekét szolgálva, etikusan, szakmai kompetenciahatárainkon belül, de mindeközben magunkat is védve beavatkozni.
Az alábbi pontokkal szeretnénk néhány szempontot adni, amik segíthetnek ezekben a helyzetekben jó döntéseket hozni, helyesen reagálni.
1. Ne ess pánikba és ne háríts! Ha valami ijesztővel, nem várttal, ha egy gyerek traumájával vagy akut veszélyeztetésével kell szembesülni, mindkét reakció érthető és természetes. Ha komolyan veszed és megérzed a saját felelősséged súlyát, az okozhat igen nagy ijedtséget és jogos aggodalmakat, de az is érthető, ha ott van annak a kísértése is, hogy ne avatkozz bele, ne is vedd észre a bajt. Az a gond, hogy egyik hozzáállás sem segít közelebb a megoldáshoz, és nem szolgálja az érinett gyerek érdekét. Pánik vagy hárítás helyett adj magadnak időt, ha kell, kérj azonnal segítséget, és gondold át, mit tehetsz a gyermek biztonsága érdekében és kit tudsz bevonni a megoldásba.
2. Adj időt és légy nyitott, amikor az érintett gyerekkel beszélsz! Akár közvetlenül egy gyerektől tudod meg, hogy bajban van, akár máshonnan derül ki egy veszélyes helyzet, fontos sort kerítened az érintett gyerekkel, fiatallal egy személyes beszélgetésre. Fontos ehhez megteremteni a nyugodt helyszínt, a zavartalan időt. Akkor beszéljetek, amikor legalább a saját részedről tudod, hogy most van időd és erőd odaszánni a figyelmedet, és nyitott lenni egy feltehetően nehéz történetre. Sokszor már azzal nagyon sokat segíthetsz, hogy ott vagy, meghallgatsz és nem ítélkezel, nem hibáztatsz, nem akarsz gyorsan túl lenni az egészen.
3. Ne ítélkezz, és inkább kérdezz, mint állíts! A diákok talán ahhoz vannak szokva, hogy a tanáruk mindig tudja a jó megoldást, a tanár elmondja, mit kell csinálni, és megítéli mi a jó és mi a rossz. A segítő beszélgetés nem így működik. Személyes kérdésekben a pedagógus vagy más felnőtt szakember nem ismer minden körülményt, és a gyerek érzéseit, félelmeit, motivációit is csak akkor fogja megismerni, ha a bajba jutott fiatal bizalmat szavaz neki. Fontos, hogy a megértésedről és elfogadásodról biztosító támogató mondatok mellett legyenek jó kérdéseid, amik segítik a helyzet feltérképezését. Kérdezz nyitott kérdésekkel, és kerüld, a „miért”, illetve „miért nem” kezdetű kérdéseket, mert sokszor sugallhatnak rosszallást, ítélkezést!
4. Vond be a szülőket – ha lehetséges! Ha egy gyerek bajban van, fontos, hogy a szülei is tudjanak róla. Kötelességed is, felelősséged is őket bevonni. Ugyanakkor sokszor nem pusztán életkori sajátosság, hogy nem olyan könnyű a gyereknek a szülőhöz fordulni, ha veszélyben van vagy segítségre van szüksége. Ezt is érdemes feltárni a beszélgetés során: milyen a kapcsolata a szülőkkel, mit gondol, hogyan fognak reagálni a történtekre, számít-e a támogatásukra? Ha egy gyerek fél a szüleitől, azt nagyon komolyan kell venni! Lehetséges, hogy éppen a családja diszfunkcionalitása vagy a családon belüli erőszak miatt szorul a segítségedre, de az is jellemző, hogy a családon kívül bajba kerülő gyerekeket otthon sem várja érzelmi biztonság és megtartó háttér.
5. Tegyél jelzést! Egy gyermek veszélyeztetését megszüntetni nem a te egyszemélyes feladatod! Fontos, hogy a gyereket partnernek tekintve, vele a lehetőségeket átgondolva keressétek azt az utat, amit ő is el tud fogadni megoldásnak, de mindeközben azt is érdemes határozottan képviselni, hogy ha egy kiskorú veszélyben van, akkor azt nem tarthatod titokban. Ez önmagában lehet nagyon elrettentő, ezért fontos, hogy legyen néhány saját, hiteles mondatod a gyermekvédelmi jelzésről és a rendszer működéséről. Ha a gyerek nagyon ragaszkodik a titoktartásodhoz, akkor érdemes átbeszélni, hogy mitől tart, milyen félelmei vannak és mitől érzené magát biztonságban. Neked is segít hitelesen érvelni a gyermekjólét szereplőinek bevonása mellett, ha vannak személyes kapcsolataid, és ha tudod vállalni az eset utánkövetésében a személyes részvételt.
6. Kérj segítséget a magad számára is! Nem csak a gyermek érdeke, hogy te ne maradj a segítő szerepben egyedül! Fontos, hogy a saját munkaköri szerepedben is legyen lehetőséged teamben gondolkozni egy-egy nehéz helyzeten. Ha egy eset érzelmileg is megterhelő számodra, megoszthatod a negatív érzéseidet a kollegáiddal. Ha úgy érzed, könnyebb lenne a névtelenség megőrzése mellett mással közösen gondolkozni a gyerek érdekében, és az eset kapcsán rád került érzelmi terheket is szívesen leraknád valahol, hívd a 116 000 ingyenes hívószámon elérhető segélyvonalat!
