A korábbi videókban átnéztük a szexedukációhoz tartozó fogalmakat és azt is átbeszéltük, hogy milyen szerepe van az iskolának és a szülőknek a gyerekek szexualitását érintő kérdésekben. Ebben a részben körbejárjuk, hogy milyen nehézségek merülhetnek fel, és hova érdemes fordulni segítségért.
Ha valakit szexuális tevékenységbe vonnak bele akarata ellenére, az szexuális visszaélésnek, erőszaknak számít. Az elkövető teheti ezt erőszakkal, megfélemlítéssel, zsarolással, vagy kihasználhatja a másik tehetetlenségét. Olyat tesz, olyan határt lép át, amivel a másik testi és lelki sértetlenségét rombolja, ami élete végéig hatással lesz az érintettre. Gyermekkorban ez még súlyosabb, mivel a gyerek felnőttől szenvedi el bántalmazást, akitől általában az óvást, biztonságot várja el. Legtöbbször ismeri is az elkövetőt. Sokan ilyenkor megkérdezik, hogy mi számít olyan érintésnek, ami már bántja a gyereket.
Már megölelni sem szabad? Természetesen nem erről van szó. Az számít visszaélésnek, ami nem a gyerek érdekét, szükségletét elégíti ki, hanem a felnőttét, vagy a gyerek egyszerűen rosszul, kellemetlenül érzi magát a helyzetben. Tanárként különösen fontos, hogy felismerjük a visszaélést és a hatását a gyerekre nézve: magába fordulhat, feladhatja korábban kedvelt tevékenységeit, szorongás és depresszió jeleit mutathatja, magatartása szélsőségessé válhat. Erős félelmet, rettegést vagy dühöt élhet át, viselkedése ugyanakkor kihívó is lehet. Fontos, hogy tudja, hogy problémájával fordulhat egy felnőtthöz, és elmesélheti, hogy mi történt vele. Minden ilyen történetet komolyan kell venni, elfogadni az érzéseit és megtenni a szükséges lépéseket. Tanárként biztonságot és elfogadást kell nyújtani, a lehetséges kivizsgálást vagy nyomozást pedig a szakemberekre kell bízni. Ilyen esetben az igazgatónak kell jelezni, akinek tájékoztatni kell a szülőt és bevonni a megfelelő szakembereket: iskolai szociális munkást, gyermekvédelmi felelőst, pszichológust, és értesíteni a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a pedagógus is a jelzőrendszer része, és minden esetben 72 órája van, hogy megtegye az anonim jelzését a családsegítő felé. Ha ez elmarad, azzal nem teljesíti a kötelezettségét. Ezek a jelzések nagyon sok intézkedést igényelnek, ami sokszor fájdalmas érzéseket, nehéz pillanatokat okoz a szereplőknek. Gyakran nagyon hosszúak és újratraumatizálóak lehetnek, így különösen fontos, hogy a gyerek lépésről lépésre tudja, hogy mi fog történni, és kísérje őt valaki a folyamat minden pontján. Ilyen helyzetekben sokszor nehéz megfelelő döntéseket hozni, ezért érdemes előre gondolkodni és protokollokat kidolgozni, gyermekvédelmi irányelvet létrehozni. Például a Hintalovon Alapítvány foglalkozik ezzel a témával, az együttműködés pedig egy külső szempontot hozhat, és segíthet a biztonságos környezet visszaállításában.
Az internet és az okostelefonok, kütyük használata az iskolában megteremti annak a lehetőséget, hogy illetéktelenek lássanak olyan intim képet vagy videót, aminek a szereplője nem a nyilvánosságnak szánt. Elengedhetetlen a beszélgetés arról, hogy ezt hogyan lehet elkerülni, milyen hatással van az áldozatra, és milyen következményekkel jár, ha ez megtörténik. Előfordulhat, hogy a tanárok ebbe nem látnak bele, hiszen bármilyen online csoportot létre tudnak hozni a diákok, amihez nincs hozzáférésük Ezért nagyon fontos a digitális biztonságról és terekről beszélgetést kezdeményezni, szabályokat lefektetni, hogy ha szükséges, a diákok tudják, hogy kihez fordulhatnak. A jogok tisztázása – például hogy a szexuális tartalmú kép birtoklása gyermekpornográfiának minősül – az egyik alappillére lehet egy ilyen beszélgetésnek, ami egy másik alkalommal folytatódhat a kép megosztásának következményeivel, az előidézett konfliktusok és érzelmek megvitatásával.
Valós veszély a pornográf tartalmak, videók nézése is a szünetekben, ami jelentős negatív hatással lehet a gyerekekre, kapcsolataikra. Ebben a helyzetben a tanároknak szoros együttműködést kell kialakítani a szülőkkel: és közösen átbeszélni a pornó lehetséges hatásait és azt, hogy hogyan lehet ezeket megelőzni, milyen alternatívákat lehet kitalálni.
A terhesség- és nemibetegség-megelőzés tekintetében a tanárok feladata elsősorban a prevenció, például a megfelelő védekezés átbeszélése. Ugyanakkor ha az egyik tanuló teherbe esik, szem előtt kell tartani az ő érdekeit és biztonságát, diszkrécióval és a gyerekjogokat figyelembe véve. Fontos, hogy a terhesség ne legyen tabu vagy szégyennel telített élmény, az iskola pedig segítse az érintett diákot. A legjobb megoldások egyike lehet, ha a szülő le tud ülni az iskola vezetésével, a gyerek jelenlétében Ekkor lehetőség adódik arra, hogy meg tudják beszélni a lehetséges lépéseket, bevonva ebbe minden szereplőt. A gyermekvédelmi irányelveket tartalmazó protokollban érdemes kitérni a várandós diákok esetére is, hogy az iskola elkerülje a legrosszabb megoldást – mint például a diák magántanulóvá tételét –, valamint a titok keringését és ártalmait.
Ebben a négy videóban röviden összefoglaltuk a legfontosabb alapelveket és a hozzáállást a szexuális edukáció területén, tisztáztuk a témával felmerülő fogalmakat, valamint néhány helyzetben megoldási utakat javasoltunk. Reméljük hasznosnak találta sorozatunkat!
