A harmadik, tanároknak szóló videóban a szülőkkel való együttműködésről beszélünk.
Már volt szó róla, hogy a szexuális nevelés születéskor kezdődik, és tulajdonképpen egy egész életen át tartó folyamat, ezért ebben a szülőknek van elsődlegesen szerepe. Azonban a 6/7–18/19 éves gyerekek az ébren töltött idejük jelentős részét iskolában töltik, így elkerülhetetlen, hogy az ott jelen lévő pedagógusok és társak is részévé váljanak ennek a folyamatnak. De hogyan lehet a szülőkkel szövetkezni a szexuális nevelés kapcsán? Miért ez a leghatásosabb?
Ahogy a gyerekek iskolai előmenetelével, úgy a nevelésükkel kapcsolatban is fontos, hogy az iskola és a szülők között gördülékeny legyen a kommunikáció. Az otthoni és az iskolai események közösen hatnak a gyerekekre, ezért a két színtéren jelen levő felelős felnőttek együttműködése elengedhetetlen. Fontos, hogy mindkét helyről hiteles információk érkezzenek. A legjobb, ha a felnőttek hasonló értékeket és hasonló elfogadást közvetítenek a gyerekek felé, de már az is sokat használ, hogy ha az egyik helyről pozitív üzeneteket kap. De meddig felelősek a tanárok a diákokért? Ha az iskolában történik valami, de online, akkor is felelősek vagyunk-e? Számít-e, hogy mit csinál a gyerek suli után? Nem könnyű meghúzni a határokat abban, hogy meddig felelősek a tanárok a diákjaik viselkedéséért és hogylétéért.
Különösen nehéz kérdés ez az online tér kapcsán, hiszen sok iskolai bántalmazás manapság már nem is az iskola falain belül zajlik, hanem este, otthon – hasonlóan például a pornónézéshez. Vajon a tanárnak kell-e reagálnia arra, ha a diákjai az otthonukban fogyasztanak pornót? Abban az esetben, ha ez az iskolában is megjelenik (például közösen nézik az iskolában, romlik a teljesítményük a tanulásban, kihat a viselkedésükre), igen. A tanároknak sokszor már a megjelenő problémát kell megoldaniuk: kiközösítettek valakit, az egész osztályban terjed egy pornó videó, vagy éppen a gyerekeknek hirtelen rengeteg kérdésük lesz a szexualitással kapcsolatban. Ezek viszont sokszor megelőzhetőek lennének foglalkozásokkal, beszélgetésekkel – ez a szexuális nevelés azon része, amely az iskola falain belül fontos és megvalósítható. Jelenthet ez érzékenyítő tréninget, beszélgetést, egy aktuális témát érintő film megnézését-megvitatását vagy bármit, amit a pedagógus hitelesen vállalni tud.
Na és meddig mehet el egy tanár? Fontos, hogy a gyerekeket meghalljuk, és vegyük észre a jeleket! A témában több hazai film is készült a közelmúltban. Ezekről érdemes tájékozódnotok. Az iskolák házirendjében van vonatkozó iránymutatás és valamennyire a törvény is támpontot ad, azonban ezek csak a szélsőséges esetekről szólnak. A hétköznapokban gyakoribb, hogy alig észrevehető különbség van oké és nem oké gesztus között. A szerelmi, szexuális vagy szexualitással átszőtt kapcsolat nem elfogadható, de semmi más sem, ami bármely fél számára nincs rendben. Például ha az egyik diák nem szereti, ha összeborzolják a haját, vagy drágámnak hívják, az ugyanúgy határátlépés, mint egy intimebb testrész megérintése. Mindenkinek egyedi határai vannak – ezekre nehéz odafigyelni sok diák esetében, mégis szükségszerű. Bármilyen gyerek és felnőtt közötti kontaktusra igaz, hogy nem elfogadható, ha nem a gyerek szükséglete van előtérben, hanem a felnőtt igénye vagy vágyának kielégítése.
Az intézményes érdekek nem előzhetik meg a gyerek érdekeit – mindig a gyerekeket kell védeni! Minden jelzést komolyan kell venni! Manapság sokszor szembesülünk azzal, hogy gyerekekkel szembeni visszaélések rejtve maradnak intézményes érdekek miatt, miközben az iskola arra hivatott, hogy óvja és tanítsa a diákokat. Pedagógusként legfőbb feladat a gyerekek igényeire és szükségleteire való odafigyelés, adott esetben az érdekeik képviselete, védelme. Egy gyerek sosem állít ok nélkül olyat, hogy visszaélés történt vele szemben. Az ilyen jelzéseket mindig vegyük komolyan!
