A szexuális bűncselekményeknek nagyon nagy a látenciája. Sokan, akik szexuális erőszakot szenvedtek el, sosem beszélnek róla. A szexuális zaklatások, visszaélések nagyon nagy hányadából nem lesz “ügy”. A szexuális bántalmazás nagyon gyakran családon belül történik, ami nehezíti, adott esetben ellehetetleníti a segítségkérést. Hasonlóképpen, ha egy intézményben vagy bármilyen zárt közösségben történik a bántalmazás, fájdalmasan gyakran lesz az eset eltussolva, vagy bagatellizálva.
Gyakran maguk az áldozatok is félnek, hogy ha elmondják mi történt, mert azt érzik, “attól csak még rosszabb lesz minden…” Sajnos ez a félelem nem alaptalan, mert nagyon sokszor a környezet nem tud mit kezdeni a szexuális bántalmazással, sokan ijedtségből, önvédelemből vagy felkészületlenségből rosszul reagálnak, vagy inkább meg sem hallják a segélykiáltást. Pedig néhány egyszerű dologgal mindenki tud segíteni!
Az első és legfontosabb a figyelem! Ha valaki beszél hozzád, üzenne neked, elmondana valamit, különösen, ha érzékeled, hogy ez számára fontos, nehéz, akkor figyelj rá. Valóban figyelj rá! Kapcsold ki a TV-t, a rádiót, tedd el a telefonodat, vagy hagyd abba, amivel éppen foglalatoskodtál, és figyelj rá, hallgasd végig, amit mondani próbál.
Higgy neki! Arról beszélni, hogy egy érintés, egy nézés, egy helyzet rossz volt, kínos volt, nem egyszerű. Senki nem áll neki szívesen még egyszer. Ha egy gyerek arról beszél, hogy valakivel – esetleg egy családtaggal, baráttal, tanárával stb. – nem érzi magát biztonságban, annak oka van. Ilyesmiről beszélni még egy bizalmi légkörben is nehéz. Egyetlen kételkedő mondat is elég, hogy az áldozat többé szóba se hozza, mi történt. Talán maga is elhiszi, hogy nem is komoly, nem is úgy volt, vagy hogy elfogadható, hogy használták, használják. A szexuális abúzus minden formája olyan rettenet, amit sokszor könnyebb nem elhinni. De ha így teszünk, cserben hagyjuk azt, aki éppen védelmet keres.
Az áldozatok leggyakoribb és nem alaptalan félelme, hogy őket fogják hibáztatni. Senki nem akarja megkapni, hogy kurvás, hogy túl kacér, kihívó, óvatlan, naiv vagy egyenesen ostoba – ha egy gyerek ilyen jelzőktől fél, akkor a legszörnyűbb dolgokat is inkább elhallgatja. A szexuális bántalmazásért mindig a bántalmazó a felelős! Ha úgy érzed, ez a te hozzáállásodban nem ilyen egyértelmű, akkor olvass, tájékozódj, kérj segítséget, dolgozz a saját önismereteden – mert bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ott áll előtted egy áldozat, akinek az áldozathibáztatással te is bántalmazójává leszel, akár akkor is, miközben éppen segíteni akarsz neki.
Egy szexuális abúzus gyanúja esetén a legfontosabb, hogy lehetőleg azonnal és biztonságosan megszűnjön a veszélyeztető helyzet. Tégy meg ennek érdekében mindent, ami rajtad múlik. Minden szexuális zaklatás, rosszindulatú csábítás, kéretlen online szexuális közeledés veszélyezteti az érintett gyermek testi-lelki egészségét, és ezért jelezni kell a gyerek lakóhely szerinti család- és gyermekjóléti szolgálata felé. Ehhez bőven elég a legkisebb gyanú is!
Nagyon fontos, hogy az áldozat, amint a biztonsága garantálttá válik, kapjon pszichés támogatást a történtek feldolgozásához. A Családsegítő Központokban is dolgozik pszichológus, lehet fordulni a Pedagógiai Szakszolgálatok szakemberihez is, tovább a mentálhigiénés és gyermekpszichiátriai ambulanciákhoz, szakrendelésekhez. Ha te is áldozat voltál, amíg nem tudod feldolgozni a saját történetedet, nehezen tudsz stabil hátteret, segítséget adni egy gyereknek. Bátran keress segítséget a saját magad számára is!
