Mivel kezdjük a szexuális nevelést? – 1. rész, a „kötelező” puszikról

A szexuális nevelés nem azt jelenti, hogy már egészen kiskorban a szexről beszélünk a gyerekeknek, hanem azt, hogy szinte a kezdetektől olyan, életkorának megfelelő ismeretekkel látjuk el, amik segítik a biztonságát és a fejlődését, mérsékeljük azokat a káros hatásokat, amik a médiából, vagy akár a kortársaitól érhetik, és bizalmi kapcsolatot építünk ki a szülő-gyerek viszonyban.

Az óvodások, kisiskolások esetében három olyan dolgot is taníthatunk a gyerekeknek, amik a későbbiekben elősegítik az ő biztonságukat: szabadítsuk meg őket a kötelező pusziosztástól, tanítsuk meg nekik a fehérneműszabályt, és segítsünk abban, hogy meg tudják különböztetni a jó és rossz titkokat egymástól.

Miért ne legyen kötelező a puszi? A leggyakrabban felnőtt rokonok, illetve velük nagyjából egyidős gyerekek esetében merül fel az, hogy köszönéskor, elköszönéskor puszit kell adni, illetve el kell fogadni azt, amit ők kapnak. Sok illusztrációt, szívmelengető fényképet látunk egymásnak puszit adó kisgyerekekről is, és számos konfliktushelyzettel szembesülhettünk akár saját gyerekkorunkban akkor, amikor valakinek nem akartunk így köszönni, a szüleink vagy más felnőttek mégis rákényszerítettek minket erre. Az emberek közti intim távolság mértéke 0 és 45 cm között változhat, ennek a bizalmas távolságnak közeli szakasza 0-15 cm, távoli szakasza pedig 16-45 cm – ez utóbbi nagysága kultúránként eltérő lehet. A közeli intim szakaszban érezzük egymás illatát, testhőmérsékletét, rendkívül közel vagyunk egymáshoz, ezért ezt csak olyan embereknek engedjük meg, akikkel nagyon szoros kapcsolatban vagyunk. A testünkhöz, arcunkhoz, szánkhoz való hozzáérés valójában még annál is bizalmasabb viszonyt feltételez, mint gondoljuk. Ha olyan ember áll hozzánk közel, akit nem ismerünk, vagy akivel nem vagyunk és nem is akarunk bizalmas viszonyban lenni, például a tömegközlekedésen vagy egy liftben, arra a testünk máshogy reagál: izmaink megfeszülnek, adrenalinszintünk megemelkedik, a szemkontaktust elkerüljük, általánosságban véve feszültebbek leszünk.

Amikor egy gyereket arra kötelezünk, hogy a hozzá közeledőnek, legyen szó rokonról vagy csak távoli ismerősről, ellenvetés nélkül puszit adjon, és akarata ellenére közel engedje magához, azt erősítjük meg benne, hogy nem ura a saját testének. Számos oka lehet, hogy egy gyerek miért nem akar puszit adni és kapni valakitől: rossz illata van, izzadt, ijesztő, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá. Nagyon fontos, hogy ezekben a kérdésekben a gyerekünk érdekeit védjük, és őket képviseljük: semmi rossz nem történik, ha nem ad és kap puszit a távoli nagy-nagynénitől, ettől nem lesz később udvariatlan felnőtt.

Ha támogatjuk a gyereket abban, hogy maga döntse el, kit mennyire enged be a személyes terébe, azzal segítünk neki, mert tudatosítjuk benne, hogy rajta kívül senki másnak nincs joga rendelkezni a teste felett, sem gyermekkorban, sem később, felnőttként.

További olvasnivalók

Cikk
Mivel kezdjük a szexuális nevelést? – 1. rész, a „kötelező” puszikról

A szexuális nevelésről szóló cikksorozat első részében arról írunk, hogy miért nem szabad erőltetni azt, hogy a gyerek puszit adjon vagy kapjon rokonoktól, ismerősöktől.

Elolvasom Read more
Cikk
Mivel kezdjük a szexuális nevelést? – 2. rész, a fehérneműszabályról

A szexuális nevelésről szóló cikksorozat második részében a fehérneműszabályt mutatjuk be.

Elolvasom Read more
Cikk
Könyvajánló szülőknek

Hat gyerekkönyv, amit a szülőknek és gyerekeknek közösen ajálunk olvasásra.

Elolvasom Read more