Szülőként nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy valaki rossz szándékkal közeledett a gyerekünk felé, hogy a gyerekünk bajban van, veszélyben van. Ezek azok a helyzetek, amiket mindenki megelőzni szeretne, és nem kezelni. Sajnos vannak olyan krízisek, amiket nem lehet teljes biztonsággal kivédeni. Nagyon fontos tudni, hogy kortárs bántalmazás, internetes zaklatás, szexuális visszaélés vagy bármilyen bűncselekmény áldozata bárkiből válhat. Nem a gyerek hibája, és nem is a szülő felelőssége, ha egy gyermek gyermekségét, bizalmát, tapasztalatlanságát kihasználják.
Nem egyszerű jól reagálni, ha valami bajjal szembesülünk. Érthető módon elboríthatnak az érzelmek, indulatok. Összeszedtünk néhány szempontot, hogy hogyan fogadj egy igazán rossz hírt a gyermekedtől, és milyen reakciókat érdemes kerülni.
1. Köszönd meg a bizalmat! Ha a gyereked hozzád fordul a bajban, akkor valamit nagyon jól csináltál. Ha az élet első évtizedében elég erős és biztonságos az érzelmi háttér, akkor remélni lehet, hogy később, kamaszként is hozzád fut a gyerek, ha bajban van. A gyerekek, különösen a serdülőkoron túl, szeretik maguk megoldani a problémáikat, és sokszor szégyen és önvád is nehezíti a segítségkérést – ezért ne vedd természetesnek, ha beavat gyermeked a gondjaiba és ne élj vissza ezzel a bizalommal.
2. Állj az ő oldalán! Lehet, hogy nem a gyereked fordult hozzád. Talán más figyelmeztetett, hogy baj van, vagy véletlenül derült ki valami, esetleg egy igazi rémálomba illő helyzetben egy rendőrtől, egy orvostól tudod meg, mi történt. Ilyenkor az aggódás, a félelem, a csalódás és még számtalan negatív érzés összekeveredhet, és mindezt eltakarhatja a düh. Ez érthető, mégis nagyon fontos, hogy a gyereked felé ne az legyen a testbeszéded, az első szavaid fő üzenete, hogy haragszol rá, hanem az, hogy mellette vagy, támogatod, számíthat rád, bármi is történt.
3. Ne hibáztasd! Áldozat mindenkiből lehet! Amikor már helyzet van, amikor már megtörtént a bántalmazás, vagy más módon bajba került a gyermeked, akkor nincs helye a „mit kellett volna máshogy” típusú gondolatoknak (az „én megmondtam” -ról nem is beszélve). Majd talán később, ha az akut veszély már elhárult, a krízis oldódott, lesz elvárható a tanulságok levonása – már ha vannak.
4. Érdekeljen a gyereked, és ezt fejezd is ki felé! Talán nehéz hallanod a történteket a gyereked nézőpontjából, talán a saját rossz érzéseid miatt könnyebb lenne hárítani, talán nehéz most koncentrálni, de hidd el, a gyerekednek szüksége van rád, szüksége van a teljes figyelmedre. Ne csak azt akard tudni, ki, mikor, mit, miért tett! Legyenek olyan nyitott kérdéseid, amik segítik, hogy fiad, lányod megossza a gondolatait, a szubjektív megélését, a rossz érzéseket, a félelmeket. Ezt nem könnyű meghallgatni, de ezzel tudod legjobban segíteni a történtek feldolgozását. Megoldást is közösen keresetek, kérdezd meg, mire lenne leginkább szüksége, mi jelentene számára segítséget, mitől tart, mi az, amit semmiképpen nem szeretne…
5. Bírd ki a negatív érzéseket! Nehéz egy szülőnek a gyermeke szenvedése. Könnyebb lenne nem tudni arról, hogy sír, hogy dühöng, nem látni azt, hogy milyen tehetetlen, milyen fájdalmakon megy keresztül. Viszont a negatív érzések megspórolhatatlanok. Ha azt üzenjük, ne sírj, szedd össze magad, ha sürgetjük a továbblépést, akkor talán átmenetileg nekünk könnyebb, mert nem kell szembesülni a szenvedéssel, de hosszú távon megbosszulják magukat a szőnyeg alá söpört érzések, és később lesz negatív hatásuk az elfojtott indulatoknak és fájdalomnak. Vigasztalás helyett adjunk teret a negatív érzelmeknek, jelezzük, hogy szabad sírni, hogy természetes a fájdalom, hogy előttünk nem kell viselkedni: lehet dühös, szomorú, kimondhatja, ami a legjobban fáj.
6. Kérj segítséget! Figyeld magadat, és figyeld a gyermek viselkedését! Ha úgy látod, markánsan megváltozott a viselkedése, ha alvási nehézségei vannak, lehangolt, magába fordul, vagy éppen agresszív és ingerlékeny, ne késlekedj pszichológiai segítséget kérni. Sokat segíthet neked is, ha egy szakemberrel osztod meg a saját érzéseidet, aggodalmaidat, és gondolod át közösen, hogy hogyan tudod a legjobban támogatni a gyermekedet.
